Poveznice na druge jezike nalaze se uz naslov članka, pri vrhu stranice. Flag of the People’peking ravioli Republic of China.
Veliki je prometni centar s mnoštvom pruga, cesta i autocesta koji ulaze i izlaze iz njega u svim pravcima. Peking je smješten na sjeveroistoku Kine na povoljnom položaju između strateški važne regije Mandžurije i ostatka Kine. Nalazi se na visoravni između planina Xishan i Yanshan. Klima je umjerena s velikim utjecajem monsuna. Ljeta su vruća i vlažna, a zime hladne i suhe. Gobi, te su česte pješčane oluje tijekom kojih grad zna biti zameten pijeskom.
Peking je oko 100 km udaljen od Žutog mora. Grad Tianjin na moru funkcionira kao pekinška luka. Starost nalazišta se procjenjuje na 500. Pekinga postojalo je nekoliko gradova s različitim imenima. Ming i grad se zove Beiping.
Pod današnjim imenom grad je bio prijestolnica Kine od 1421. Peking ima vrlo mnogo tradicionalnih kineskih kulturno-povijesnih znamenitosti. Najvažnija znamenitost je Zabranjeni grad, kompleks bivših carskih palača sagrađenih u tradicionalnom kineskom stilu gradnje. Najveća turistička znamenitost u okolici Pekinga je ipak Kineski zid čiji se najposjećeniji dio nalazi samo oko 30 km od grada. Također je značajno nalazište Pekinškog čovjeka Zhoukoudian.
Vladu čine i gradonačelnik i zamjenik gradonačelnika koji se bave provedbom zakona, javnom sigurnošću i sl. Gospodarski razvoj Pekinga danas slijedi dinamičan gospodarski razvoj Kine koja sve brže izrasta u gospodarskog diva. Zbog toga se danas u gradu grade nove poslovne četvrti s modernim zgradama. Otvaranje Ljetnjih olimpijskih igara u Pekingu 2008. Ova stranica posljednji je put uređivana 10.
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. A Wikimédia Commons tartalmaz Peking témájú médiaállományokat. Sanghaj után a második legnagyobb kínai város. Az ország egyik fő közlekedési csomópontja, minden irányban számos vasútvonal, közút és autópálya indul ki innen.
Itt található a legtöbb nemzetközi légitársaság kínai központja is. Peking elismerten Kína politikai, oktatási és kulturális központja, míg Sanghaj és Hongkong inkább gazdasági téren domináns városok. Peking Kína négy ősi fővárosának egyike. A városnak korábban több neve is volt. Peking nem volt már Kína fővárosa, és hogy a Pekingben székelő, hadurak által vezetett kormány illegitimmé vált. A Kínai Kommunista Párt 1949-ben visszaállította a Peking elnevezést, ezzel is hangsúlyozva, hogy a város újra Kína fővárosa lett.
A tajvani Kínai Köztársaság kormánya hivatalosan soha nem ismerte el a névváltozást. Mára Tajvanon is átvették a főváros régi-új elnevezését. 360 000 éves koponyáját, majd 1933-ban feltárták az ott i. 25 000 évvel élt sokkal fejlettebb ember maradványait.
Ugyanezeket a barlangokat használta mintegy 25 000 évvel ezelőtt, az őskőkorszakban a Homo sapiens is. A lelőhelyet 1987-ben felvették az UNESCO világörökség-listájára. Tang dinasztiák idején csak kisebb városok épültek ezen a területen. Marco Polo írásaiban Kambulak néven emlegeti a várost. Még ma is állnak a mongol kori városfal maradványai. A császár teljesen új fővárost emeltetett itt, így Peking ekkor nyerte el mai formáját.
A korábbiaktól eltérően a várost nem folyópartra építették, hogy fontos közlekedési csomóponttá válhasson. A fővárost azért helyezték vissza északra, mert Kína legerősebb ellenségei a mongolok voltak. A város két részre oszlott, az úgynevezett Kína- vagy Külső-városra és a Tatárvárosra. Az építési elvek szerint a közigazgatásilag fontos épületek a város közepén helyezkedtek el, a középponttól némileg délebbre a Tiltott Várossal, amely csupán a Külső-város hozzácsatolásával került teljesen középre.
Kína állami szimbóluma és még címerében is megjelenik, kétszer is lángok martalékává vált a Ming-dinasztia idején, végleges helyreállítására 1651-ben került sor. A Ming főváros Pekingbe helyezése volt az, ami évszázadokig képes volt a dinasztia hatalmát fenntartani, ugyanis a mongolok rájöttek, hogy hiába foglalják el a fővárost, és ejtik fogságba a császárt, nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni. Ráébredtek, hogy egyszerűbb számukra, ha kívánságaik végrehajtását a kínai hivatalnokokra bízzák, míg ők maguk saját területeiken maradnak. Pekinget pedig megtartották a dinasztia fővárosának. A város belső negyedéből azonban kitelepítették a han kínaiakat, és ott csak mandzsuk élhettek.